Utazóblogger beszámoló Wizz Airrel Nápolyba, pizzától a tengerpartig
1. nap – Érkezés Nápolyba: első találkozás a várossal és a pizzával
Budapestről egy kényelmes, alig kétórás Wizz Air-járattal repültünk Nápolyba. A júliusi délutáni járat ideális választás volt: már a délelőtti órákban a Vezúv lábánál elterülő, vibrálóan kaotikus városba érkeztünk. A reptérről a Alibus-szal egyenes út vezetett a város szívébe – ahol hamar be is dobtuk a bőröndöt a szállásra, majd irány az első célpont: pizza.
Nem akárhol, hanem a legendás Sorbillo pizzériában, a Via dei Tribunali közepén. Ez a hely nem csak turistacsalogató látványosság, hanem valóban a nápolyi pizza csúcsa. Egy Margherita pizzával indítottam – a tészta vékony és lágy, a paradicsomszósz friss és élénk, a mozzarella olvadt, és minden falatban ott volt a Nápoly ígérete.
Este egy pohár Aperol Spritz mellett, a tengerparti Lungomare sétányon andalogva zártuk a napot. A Vezúv sziluettje a narancsos alkonyatban… semmi sem készíthetett volna fel ennek a hétnek a varázsára.
2–4. nap – Sorrento: teraszok, citromligetek és egy csoda nevű sziget
Másnap reggel vonattal (Circumvesuviana) utaztunk tovább dél felé, Sorrentóba, ahol három éjszakát töltöttünk. Már az érkezés pillanatában megértettem, miért mondják sokan, hogy itt kezdődik a mesés Amalfi-part.
A városka a tenger fölött magasodó teraszairól híres – minden sarkon citrom illat, kézzel festett kerámiák és Limoncello kínálás. Az első dolgunk az volt, hogy megkóstoljunk egy citrom sorbet-t, friss citromból, jeges és krémes – szinte újradefiniálta, mit jelent a “frissítő”.
A harmadik napon egynapos kirándulásra indultunk a tenger kék szőnyegén lebegő Capri szigetére. A kompút Sorrentóból alig 30 perc, de maga a sziget… az maga a csoda.
A Kék Barlang (Grotta Azzurra) lenyűgöző volt – a víz valószínűtlenül világított belülről, mintha kék lámpát kapcsoltak volna fel a mélyben.
Anacapri bájos kis utcáiban sétáltunk, felvonóval mentünk fel a Monte Solaróra, ahonnan beláttuk az egész öblöt.
A napot egy hosszú, tengerparti ebéddel zártuk: friss tengeri herkentyűk, fehérbor, kilátás a Faraglioni sziklákra. Érkezés vissza Sorrentóba késő este – egy újabb adag limoncello és egy csendes séta a fényekben úszó óvárosban.
5–6. nap – Amalfi, Maiori: busz, komp és a part menti ékszerdobozok
Sorrentóból egy kacskaringós, néha lélegzetelállítóan szűk úton vezetett utunk a híres Amalfi-parton át Maioriba. A helyi SITA buszokkal való közlekedés önmagában kaland – a kilátás viszont minden hajtűkanyart megért.
Útközben megálltunk Amalfiban, ahol néhány órás városnézést iktattunk be. A városka dómja, a szűk utcácskák, a vízre nyíló kis teraszok olyanok voltak, mintha egy festménybe léptünk volna be. Innen komppal utaztunk tovább Maioriba – ahogy a város felé közeledtünk, a tengerből felnyúló hegyoldalak között felbukkanó színes házak mintha egy ékszerdobozban helyezkedtek volna el.
Maiori kisebb és kevésbé ismert, mint Amalfi vagy Positano – pont ezért tökéletes. Itt két éjszakát töltöttünk, és ez volt talán a legnyugodtabb része az utazásnak.
A strand széles és homokosabb, mint máshol a sziklás partszakaszokon – a víz tiszta, mélykék, és miközben a nap lemenő fénye aranyra festette a partot, úgy éreztem, időtlen helyen vagyok.
Az esték a parti sétányon sétálva, egy pohár helyi borral és a nyugodt, olasz kisvárosi hangulattal teltek. Nem kellett semmi más.
7. nap – Visszatérés Nápolyba: városnézés, Maradona és az utolsó pizza
Az utolsó teljes nap reggelén visszautaztunk Nápolyba, ahonnan indult is majd a gépünk másnap reggel. A napot teljes egészében a városnak szenteltük.
Spaccanapoli, a vékony, hosszú utca, amely átszeli az óvárost, volt az első megállónk. A Maradona-kultusz itt mindenhol él: graffitik, zászlók, oltárok, pólók – sőt, felkerestük a híres “Maradona-ablakot” is, ahol a lakás falán kis szentély hirdeti a focista örök dicsőségét.
Bármennyire is furcsán hangzik, ez Nápoly: egyszerre kaotikus és mélyen érzelmes.
Délután a Duomo és a Via San Gregorio Armeno kézműves boltjai következtek.
Este, utoljára visszatértünk a pizzához – Sorbilloba, hova máshova. Ezúttal egy Diavola pizzát választottam: csípős szalámi, füstölt sajt – és a tészta, amit már hiányolni kezdtem, pedig még el sem indultam.
Vacsora után utolsó gelato, ezúttal egy sós karamell és pisztácia kombináció. Késő esti séta a Piazza del Plebiscitón, búcsúpillantás a Castel dell’Ovo-ra, a holdfényes öbölre.
8. nap – Hazatérés: korai kelés, gyors út a reptérre, búcsú Olaszországtól
Korai ébredés, csomagolás, és egy utolsó, álmos tekintet Nápolyra. Az Alibus újra elrepített a repülőtérre. A Wizz Air gép pontosan indult – és ahogy a gép emelkedni kezdett, és alattunk elmaradt a Vezúv, a partvonal, Capri sziluettje, pontosan tudtuk:
Visszajövünk.
Hasznos tippek utazóknak:
Szállásfoglalás: Nápolyban és Sorrentóban érdemes jó előre foglalni, különösen főszezonban. Közlekedés: A Circumvesuviana vonat Sorrentóba gyors és olcsó. Amalfi-parton számíts zsúfolt buszokra és kiszámíthatatlan menetrendre. A kompok kényelmesek, ha nem vagy időhöz kötve. Étel-ital: Pizzából mindig a legegyszerűbbet válaszd – itt a minőség a lényeg. A Limoncello kiváló ajándék, de a helyi gelatók és sorbet-k is emlékezetesek. Ruházat: Kényelmes cipő és sok folyadék – a hegyes vidék és a forróság nem viccel! Időzítés: Július–augusztus forró és zsúfolt, de a tengeri szellő enyhíti. Ha nem zavar a nyüzsgés, akkor ez a tökéletes idő.
Összegzés
Ez a nyolc nap több volt, mint utazás. Ez egy érzés volt: a só illata a levegőben, a forró pizzatészta roppanása, a limoncello hűvös édessége, a tenger kékje és a sziklák meredek sziluettje.
Ha egyetlen szóval kellene leírni: szenvedély – a tájban, az emberekben, az ízekben és minden pillanatban.
És ha csak egy tanácsot adhatok: foglalj jegyet Nápolyba. És hagyd, hogy Olaszország elvarázsoljon.
https://www.instagram.com/reel/DMn67FbCNb5/?igsh=MXFid2N4ejE1OHU2Zw==
